Rohanó diákok

Új félév, új kezdet. Vége a vizsgáknak, a diákok megpróbálták a legnagyobb mértékben kihasználni azt a pár nap szabadságot, ami maradt az új szemeszter elõtt. Aztán minden kezdõdött elõlrõl.

Gyakorlott hallgatók már bizonyára sejtik, mire gondolok: harc a tantárgyakért, idõpontváltozások, rohanás tanszékrõl-tanszékre. Mindez az a bizonyos elsõ hét, amikor nincs tanítás pusztán regisztráció.

Mindezek, amiket eddig felsoroltam senkinek sem idegen dolgok, minden bármelyik más felsõoktatási intézményben ilyen a kezdet, így nálunk is. Többnyire csak az elején tûnnek hatalmas és megoldhatatlan problémának, késõbb rendezõdnek. De ez a félév egészen más, mint a többi. Áldatlan állapot uralkodik a fõiskolán, ugyanis felújítják a „B” épületet. Nagyjaink azt mondták régen, minden csak szokás kérdése. Ez amolyan szükséges rossz. Ennél jobb kifejezést nem is találnék rá, hiszen lássuk be már nem fiatal épület, ráfér egy kis felfrissülés.

Viszont mindenért fizetni kell, most a kényelmünk az ára, ugyanis a tanári testület és a diáksereg egy része „deportálva lett” a Rákóczi útra. Költözködés, rohanás ez, ami maradt. Ha megpróbáljuk optimistán felfogni, a mi iskolánkban lesz a legtöbb az aktív sportot folytató diákok száma. És ha nagyon merészek akarunk lenni, talán minden „távolban” töltött óra után kérhetnénk egy tesis aláírást. Viszont többnyire mindenki pesszimista.

De fel a fejjel, ki kell bírnunk. Van remény, a tudósok már kísérleteznek azon, hogyan lehet klónozni az élõlényeket. És akkor már a tantárgyi ütközés sem jelenthet majd gondot.

- Kálnai Anita -
- Fotó: Bíró Zsolt -