Klopfolás és integrálás: mi a közös a panírozásban és a trapézformulában?

A numerikus integrálás egyik módszeréhez juthatunk el panírozás közben – állítja Dr. Blahota István, a Nyíregyházi Egyetem oktatója. A matematikus célja, hogy szellemes példákkal és modern oktatási módszerekkel hozza közel a hallgatókhoz a matematikát – miközben az egyetem tudományos életének egyik legsikeresebb kutatója.

Aki valaha panírozott tudja, hogy az első hússzelet alja egyszer kap sót, a középsők oldalai kétszer, a legfelső szelet teteje pedig újra csak egyszer. Azt viszont már kevesebben ismerik fel, hogy a konyhai rutin az integrálásban használt trapézformula szabályát kiválóan szemlélteti. Dr. Blahota István, a Nyíregyházi Egyetem oktatója ezen kevesek közé tartozik. Számára a matematika életmód. Elefántcsonttorony helyett élő tapasztalatként tekint a tudományra, és ez a szemlélet vezérli az oktatásban is. A numerikus analízist például gépnél tanítja, nyílt forráskódú szoftverekkel. „Nem hiszek a bemagolt tételekben – a bizonyításoknak megvan a helyük az elméleti képzésekben, de az alkalmazott területeken szerintem más a lényeg. Én inkább azt mondom: itt a feladat, itt a gép, oldd meg, használhatod a jegyzeted is! Ez sokkal közelebb áll a valósághoz. Mások ezért viccesen néha azzal vádolnak, hogy ’elárulom a matematikus szakmát’ – de én inkább úgy látom, hogy alkalmazható tudást adok.”

Ez a gyakorlatiasság a kutatásaiban is megjelenik. „A Dr. Duleba Szabolccsal, a Nyíregyházi Egyetem kutatóprofesszorával közös kutatást emelném ki. Ebben lényegében egy matematikai alapú konszenzusmodellt dolgoztunk ki, amely a közlekedési cégek, az utasok és a városvezetők eltérő érdekeit hangolja össze.” Az eredmény egy rangos, nemzetközileg is nagyra értékelt publikáció lett. Emellett más, inkább elméleti matematikával foglalkozó kutatásokban is részt vesz, ezeknek is köszönhető, hogy 2024-ben ő volt a Nyíregyházi Egyetemen a legtöbbet publikáló kutató a Scopus által számontartott közlemények alapján. (Megjegyzés: A Scopus a tudományos publikációk egyik legfontosabb nemzetközi adatbázisa, a kutatói teljesítmény mérésének alapvető eszköze.)

Mindeközben egyre nehezebben talál követőkre. „Azt látni, hogy a tanári pálya az elmúlt évtizedekben leértékelődött, ezért az utánpótlás is gondokkal küzd. A doktori képzés egyelőre nem elég vonzó, nem nyújt elég perspektívát a fiataloknak, pedig nagy szükség lenne matematikatanárokra.” A Matematika és Informatika Intézet oktatója szerint a tudomány általánosságban véve is válságban van.  „A ’70-es években a Delta című műsoron nőttünk fel, akkoriban a tudománynak rangja volt. Ezzel szemben ma a „laposföldhívők” és az influenszerek könnyebben szereznek követőtábort, mint a valódi szakemberek. Régen nem hittek el akármit akárkinek. Ma elég, ha valaki önként szakértőnek vallja magát, és ezt egy egész szubkultúra elhiszi róla.”

Hogy merre lehet a kiút? Akár példaképeken keresztül. Az oktató elsőként Mérő Lászlót említi, aki matematikusként lett pszichológussá, a két tudományt összekapcsolva pedig mindig tud újat mondani. Ráadásul egyszerre képes megszólítani a szakmát és a nagyközönséget is. A fiatalabb generáció viszont már az influenszerekre figyel. Németh Hannát, a közösségi médiában aktív matematikust emeli ki, aki humorral és szakmai hitelességgel mutatja meg, hogy a matematika nem csak képletek halmaza.

Dr. Blahota István célja, hogy hallgatói megtapasztalják: ez a tudományterület élő és mindenhez köthető. Ahogy fogalmaz: „A világ bonyolult, a matematika pedig azért van, hogy egyszerű modelleket alkotva megértsük a benne működő folyamatokat.”