A trópusi Jakartából Nyíregyházára - Moreno a nyugodtabb városi életet választotta
Indonézia fővárosából, Jakartából érkezett a Nyíregyházi Egyetemre Moreno Higuita Van Gobel, aki szeptemberben kezdte meg tanulmányait az angol nyelvű Computer Science alapképzésen. A nyugodtabb városi élet és a hűvösebb időjárás is vonzotta Nyíregyházára. Az első hetekben nemcsak egy új országgal, hanem az otthonitól jelentősen eltérő oktatással és életvitellel is meg kellett ismerkednie.
Morenót már gyerekként foglalkoztatta, hogyan készülnek a weboldalak és a számítógépes játékok. A logikai feladatokat is kedvelte, így nem volt kérdés számára, hogy informatikai területen szeretne továbbtanulni. Magyarországra részben nővére miatt esett a választása, aki Szegeden él. Nyíregyháza mellett a város mérete és éghajlata is szólt, mert a forró, nyüzsgő Jakarta után nyugodtabb környezetre és hűvösebb időjárásra vágyott.
Az egyetemi oktatás tempója eleinte meglepte. Mint mondja, Indonéziában több időt fordítanak a korábban tanultak ismétlésére, Nyíregyházán viszont gyorsabban haladnak a tananyaggal, így már az első hetekben sok új ismeretet kellett elsajátítania.
A mindennapokban is akadnak szokatlan dolgok. Indonéziában sokan már hajnali négy-öt órakor talpon vannak, ezért Morenónak eleinte furcsa volt, hogy Nyíregyházán reggel hétkor még viszonylag csendesek az utcák. Ő továbbra is korán kel, és általában este kilenc körül már lefekszik.
A nagyvárosi nyüzsgés ugyanakkor egyáltalán nem hiányzik neki. „Jakartában egy apró rossz döntés is elindíthat egy kellemetlen láncreakciót. Nyíregyházán ezt egészen másként élem meg. Nincs akkora tumultus, kifejezetten szeretem, hogy ez egy nyugodtabb város” - mondja Moreno.
Az egyetemen is jól érzi magát. Különösen tetszik neki a tágas, zöld kampusz és a rendezett, parkos környezet. A beilleszkedést az oktatók és a hallgatók segítőkészsége is megkönnyítette számára.
Szabadidejében szívesen kerékpározik, és Nyíregyházán az úszáshoz is visszatért. Gyerekkorában versenyszerűen úszott, de később abbahagyta a sportot. „Amikor újra az uszodában találtam magam, úgy éreztem, mintha egy kicsit visszakaptam volna a régi énemet” - meséli.
A családja és a barátnője mellett leginkább az otthoni ízek hiányoznak neki, a jakartai utcai árusok ételei. Az indonéz szokásokat sem hagyta teljesen maga mögött, a köszönetet például mindig egy apró meghajlással fejezi ki.
A diploma megszerzése után szeretne még néhány évig Magyarországon dolgozni és szakmai tapasztalatot gyűjteni. Hosszabb távon azonban hazatérne Indonéziába, ahol akár egy külföldi vállalat munkatársaként is el tudja képzelni a jövőjét.
Fotó: Váczy Norbert
