„A huszonnegyedik órában vagyunk” - Gelencsér András a klímaváltozás valóságáról és a zöld átállás ellentmondásairól

Több mint tíz év telt el a párizsi klímaegyezmény elfogadása óta, a globális szén-dioxid-kibocsátás azonban továbbra sem a kitűzött céloknak megfelelően alakul. Gelencsér András akadémikus, légkörkutató a Nyíregyházi Egyetemen tartott előadásában a nemzetközi klímavédelmi vállalásokat vetette össze a tényleges adatokkal, és arra figyelmeztetett: a természet már most egyértelmű jelzéseket küld.

 „Klímaváltozás és fenntarthatóság: sárga lap a természettől” címmel tartott előadást prof. dr. Gelencsér András, a Pannon Egyetem egyetemi tanára 2026. október 20-án, a Nyíregyházi Egyetemen megrendezett Globális Klímavédelmi Konferencián. A „Mi látjuk a jövőt.!?” című rendezvényt a Nyíregyházi Egyetem és az Észak-Alföldi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. közösen szervezte, azzal a céllal, hogy a tudományos eredmények és a gyakorlati megoldások egyaránt szerepet kapjanak a klímaváltozásról folytatott párbeszédben.

„A huszonnegyedik órában vagyunk!” - jelentette ki előadása elején a közel négy évtizede légkörkutatással foglalkozó akadémikus. Előadásának címét az idei nyár ihlette: a júliusban idő előtt megsárguló falevelek szerinte a természet figyelmeztető jelzései, amelyek mellett már nem lehet elmenni.

Tíz év klímavédelem - mit mutatnak az adatok?

Gelencsér András a 2015-ben elfogadott párizsi klímaegyezmény óta eltelt időszak eredményeit vizsgálta. A nemzetközi vállalások a fosszilis energiahordozók fokozatos kiváltását és a szén-dioxid-kibocsátás radikális csökkentését irányozták elő. Több mint egy évtizeddel később azonban a tényleges adatok egészen más képet mutatnak, mint amit a politikai nyilatkozatok és a technológiai áttörésekről szóló híradások sugallnak.

Az akadémikus hat jelentős gazdasági ágazat - az acélipar, a cementipar, a műanyagipar, a légi közlekedés, a tengeri hajózás és a közúti áruszállítás - teljesítményét elemezte. Ezek együttesen a globális szén-dioxid-kibocsátás közel harmadáért felelősek. A Nemzetközi Energiaügynökség adataira támaszkodva bemutatta: a vizsgált ágazatokban az elmúlt évtizedben nem történt előrelépés a kibocsátások csökkentésében. Egyes területeken stagnálás, másutt növekedés tapasztalható. A cement- és acélipar fajlagos kibocsátásában nem mutatható ki számottevő javulás, a globális műanyagtermelés pedig tovább bővült. A közúti áruszállításban az elektromos járművek részaránya a szállítási teljesítmény alapján mindössze 0,6 százalékot tett ki a bemutatott adatok szerint.

Gelencsér András arra is rámutatott, hogy a sokat hangoztatott zöld átállás globális szinten nem valósult meg. Az emberiség az új energiaforrások megjelenésével nem hagyott fel a korábbiak használatával, hanem egyre újabbakat vont be a növekvő energiaigény kielégítésére. A szén felhasználása például napjainkban is történelmi csúcsok közelében jár. Az előadó szerint a klímavédelmi célkitűzések és a tényleges folyamatok közötti szakadékot nem lehet technológiai ígéretekkel elfedni, a globális kibocsátások csökkentése helyett továbbra is azok növekedésével szembesülünk.

A technológiai fejlődésnek is vannak fizikai korlátai

Az akadémikus a megújuló energiák és az energiatárolás lehetőségeit is vizsgálta. Rámutatott, hogy a napenergia hasznosítását az időjárási és napszaki ingadozások, az akkumulátoros tárolást pedig az energiasűrűség és az anyagfelhasználás korlátai nehezítik.

Álláspontja szerint a technológiai fejlesztések önmagukban nem garantálják a globális kibocsátáscsökkentést. A politikai célkitűzéseket ezért a rendelkezésre álló technológiák tényleges teljesítményével és a természeti törvényekből következő korlátokkal kellene összevetni.

Magyarországon is érzékelhetők a következmények

Az előadás második felében Gelencsér András a hazai éghajlati változásokat mutatta be. A meteorológiai adatsorok alapján különösen az elmúlt másfél évtized nyári felmelegedését nevezte aggasztónak. A gyakoribb és tartósabb hőhullámok, a súlyos aszályok, az enyhébb telek és a csökkenő hótakaró egyaránt hatással vannak a mezőgazdaságra és a természetes ökoszisztémákra.

Kiemelte, hogy a hó hiánya nem pusztán az időjárás megváltozását jelzi. A lassú olvadásból származó víz fontos szerepet játszik a talaj nedvességkészletének utánpótlásában. A korai felmelegedést követő tavaszi fagyok pedig további károkat okozhatnak a növénytermesztésben.

Az akadémikus szerint a klímaváltozás következményei már nem egy távoli jövő lehetőségei, hanem a jelenben zajló, mérhető folyamatok.

Előadását azzal a figyelmeztetéssel zárta: abba kell hagyni a társadalom „kiskorúsítását”, mert a problémákra csak a valóság pontos ismeretében lehet érdemi válaszokat adni. A klímavédelem alapja nem a megnyugtató ígéretek ismétlése, hanem a tényleges folyamatokkal való szembenézés - hangsúlyozta.

Fotó: Váczy Norbert

További fotók: https://flic.kr/s/aHBqjD89Ht