A kórus története

Gaudemus Kórus

A kórus elődje, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Nőikara 1969-ben alakult.
Az énekkar fokozatosan bekapcsolódott a város, megye, majd az ország zenei vérkeringésébe, ünnepségeken, zenei megemlékezéseken, rádiófelvételeken, nemzetközi fesztiválokon és versenyeken vett részt. Fehér Ottó, majd Ferenczi Erzsébet után 1993-tól 2010-ig Ferencziné Ács Ildikó volt a kórus karnagya. Jelenleg Tamási László irányítja az együttest.
 
1995-ben a budapesti V. Nemzetközi Kórusverseny Nőikari kategóriájában, valamint 1997-ben a Besztercebányai Nemzetközi Kórusversenyen ezüst minősítést értek el. 2002-ben Nívó-díjat, majd 2004-ben és 2006-ban fődíjat kaptak Nagykállóban, a Kállai Kettős Kórustalálkozón.
A szakmai munka legsikeresebb állomásának a debreceni XIX. Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyt (2000) tekintik: az egyneműkari kategóriában a nyíregyházi Gaudemus Kórus II. díjat nyert, karnagyuk Lantos Rezső-díjat kapott.
2001-ben az Éneklő Magyarország Országos Kórusminősítés keretében Hangversenykórus cum laude minősítést értek el.
 
Az énekkar összetétele az évek soron állandóan változott. A törzstagok ének-zene szakos főiskolai hallgatók.
A Gaudemusnevet a Nyíregyházi Főiskola megalakulásával egy időben, 2000-ben vették fel.
2004-ig kizárólag nőikarként működtek. Újabb beosztás alapján ekkor a tanszék karvezetős és ének-zenetanár szakos férfi énekesei is csatlakoztak munkájukhoz. Létszámuk nem volt elegendő egy nagyobb vegyeskar megalakításához, ezért kettévált a kórus és a próbaidő. 2004 szeptemberétől vegyes- és nőikar alkotta a Gaudemus Kóruscsoportot.
A karvezetős hallgatók bekapcsolódása után az énekkar feladatai közé tartozott a karvezetői záróvizsga-hangversenyek lebonyolítása is.
 
A térség, a megye pedagógusképzésében betöltött szerep, a hagyomány és kórusmúlt feltárása, megőrzése indította útjára a debreceni kórusverseny díjából alapított Gaudemus Egyesület kiadásában 2002-ben megjelent kiadványt: Erdős Jenő Kórusmuzsika Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében című könyvét.

 

 

 

 

shadow